| Sandokan | [előzmények]   [válasz erre] 2008.05.27 06:38:42 | Szeva Kukó! 
Megnyugtatásul: vigyázok (folyamatosan )! Hétvégén, egész pontosan vasárnap voltunk Szigligeten a várnál a cimborákkal 12-15 motorral. Nem volt gyenge. Legalábbis nekem élményszámba ment. Az egyik ismerős csinált képeket, ha átküldi végre, akkor ezek szerint még ne küldjem át? Amúgy már elhagytam az általam a motorba hajtott első 1000 km-t. |
  Nna kezdjük el (a sírás után nyugodtan tessék jóízûen, teli tüdőből röhögni!)   | Sandokan | [válasz erre] 2008.06.09 11:55:52 | Szevasztok!
Nna most akad egy kis szabadidőm, így megpróbálom érzékeltetni/megosztani az eddigi élményeimet így "nyelvtől" függetlenül. Az eleje még motor "nélkül" fog szólni, oszt majd eljutok a "motoros" részhez is. Nem teljesen az elején fogom kezdeni, hogy ne legyen annyira fárasztó! A lényeg (bő lére eresztve): április 14-ére (hétfői nap, mint később kiderült e napon született meg öcsém első kislánya )eljutottam odáig, hogy meglett minden papírom/okmányom, ami ahhoz kellett, hogy egy új Suzuki VL800-as büszke tulaja lehessek. (Nem részletezem, csak annyit jegyzek meg itt, hogy háromszor kellett visszamennem, mert mindig eszükbe jutott még ez, MÉG AZ!!) Nagy örömmel meg is közelítettem az üzletet, hogy minden oké, hol a vas?
- Hmm, lehet, hogy lesz egy kis probléma...
- (nna, neeeeeeeee (és kihaltak a mammutok)!!!) - Éspedig?
- Várj telefonálok egyet! - megtette. - Mindjárt visszahív! Ráérsz ugye?
- Hát persze....
Kábé 15 perc múlva telefon csörr, felvesz, oszt elkezd rajzolgatni/irogatni termékkatalógust elővenni stb.stb. Telefon letesz és közli, hogy sajnos elfogyott az a típus amit akarsz venni (2005-ben néztem ki magamnak, hogy mit akarok venni, csak most jutottam el odáig anyagilag, hogy összehozzam, no pia, no cigi, NO IDEG! ), és ezzel a lendülettel felajánlott egy Honda VT750-et. Aztán csodálkozott, hogy nem épp a legfinomabban azt mondtam neki, hogy NEM! Miért? - kérdezte ártatlanul. MERT NEM TETSZIK! (Különben is én vagyok a vevő nem? Tudom, hogy mit akarok venni, ne akarja senki megmondani, hogy mit vegyek.)
- Két hét múlva gyere vissza, akkorra hoznak be olaszból.
- Szevasztok! - Sandokan ki, agy posszan(óban), séta tetováló cimborához egy kis "lelkisegélyszolgálatra", bár a "Siratófal" jobban illene az adott szituációhoz. Ahogy kezdem mondani, eszembe jut egy másik cimbi, aki tavaly már adott egy tippet 1,7M-ért, gondoltam egy hívást megér a dolog. Megért, mint később kiderült.
Az időpont, mármint az április 14 azért érdekes, mert még tavaly mielőtt elkezdtem volna "eszeveszetten" spórolni ez az időpont látszott a leginkább tarthatónak, mikorra összejön a fél milla. S lőn! Szintén nem részletezem a köv 3 napot. (letelefonáltam egy 3600-as kártyát) Csütörtök 18-a éste 8 óra, bejövő hívás.
- Szasz! El kellene döntened, hogy a köv 3 napban mikor érnél rá, a srácnál akinél van a vas ráér pénteken és vasárnap, én meg péntek-szombaton. Nna? Pacsai, elviszlek oszt megnézzük.
- Mivel nem vagyok "mobil" és én is péntek és vasárnap érek rá, ezért marad a péntek
- Oké, megadom a számát, dumáld meg vele!
Megdumáltam, elmentünk, megnéztük, kipróbáltam.
(Folyt.köv.) | | Â |
 | Sandokan | [válasz erre] 2008.06.10 11:39:22 | - Szevasztok ismét! - Szeva Sandokan! Mostanság mintha kicsit megszaporodtál volna itt a fórumon! - Ja,ja. Valami ilyesmi, csak nehogy elkiabáljam. Kezdek időmilliomossá válni. (legalábbis többet ülni a számítógép közelében.) Nna következzék akkor a próbamotorozás leírása, ami kicsit összetettebbre fog sikeredni, mert későbbi beszélgetéseket is bele fogok szőni, mert úgy jobban világosodik a kép! Páran még talán emlékeztek rá, hogy kábé milyen élmény volt az első nagyvassal való motorozásom. Lábremegés satöbbi. (Aki esetleg lemaradt volna eme "élménybeszámolóról": 2007.09.24-i hozzászólás 08:35:02) Eredetileg úgy volt, hogy este 6 körül fogunk kiérni Pacsára, ez Kanizsától 35 kilométerre van. Már az indulás is neccesre sikeredett, mert a haver aki kivitt aznap (április 18) 3 különböző motort hozott vizsgáztatni illetve időszakos szervízre, így meg volt csúszva egy kicsit. A lényeg, hogy az ígért 7 óra helyett 8 körül értünk ki a helyszínre. Az eladó úgy tudta, hogy "rutinos" motoros lesz a vásárlója! Hmm. Tévedett. Kihozta a motort a garázsból oszt elindította. Ezt nem tudom leírni, hallani kéne. Gyári kipufogók, "csak" egy kicsit megpiszkálva, így már barátságosabb/choperesebb hangja van nem "lopakodó" mint a zsírúj lett volna. Eredetileg full feketét akartam, de ez szürke-fekete, fehér peremes gumikkal, amik igazán illenek hozzá. 10 perces mustra után (mivel a haverock azért értenek hozzá, nem úgy, mint én ) jött a kérdés: - Nna mész vele egy kört? - Persze, csak nem tudom, merre érdemes elindulni. (mivel egy kis mellékutcában voltunk) Nem nagyon vagyok ismerős errefelé. - Várj egy kicsit, kihozom az 1500-öst, aztán megyek utánad. - OK! (a szeptemberi hozzászólásomra utalva itt ugyan nem remegett a lábam, tudtam, hogy nem szabad félnem a motortól, csak azóta nem motoroztam, ezért kissé bizonytalan voltam, ami ha nem is látványos, de mindenképpen észrevehető volt.) Alaphelyzetben a kormány 80 centi széles, ezen viszont majdnem 100 centi széles volt. Nem könnyítette meg a helyzetemet, na. (Később visszakerült rá az eredeti kormány) Hogy úgymondjam fullgázzal próbáltam indulni, mikor a srác bátyja (aki mellesleg nagyon keménykötésü figura, a szó szoros értelmében kétajtós szekrény, mint az OCC-ben a srácok faterja, ami a bajuszt illeti, csak neki még fekete) üvölt mellettem, hogy LASSAN! LASSAN! - Oké! Lassan lesz! (örülök, ha nem fullasztom le, mit izgulsz? gondoltam magamban, meg különben is, minek idegesítesz még engem is plusszban?) Nna indulás: magamhoz és a körülményekhez viszonyítva is simán, aztán elérünk a kábé 30 méterre levő főúthoz. Balra vagy jobbra? Gyors döntés: jobbra, ha már jobbkézszabály. Kezdőként túlkoncentrálva a kanyarvételt, és hihetetlenül megdöntve a vasat, SIKER!! Megvan a jobbos kikanyarodás, mikor pedig felnéztem (így utólag) túl közelinek találtam egy kamion hûtőrácsát, aki épp levágta azt a kanyarívet, amelynek csúcsa ebben az elágazóban volt. Ijedtség semmi, láttam már kamiont (nem is egyet). Ez a srácnak és a bratyójának azonban nem volt ilyen egyértelmû. Később mesélték, hogy egyiküknek itt megformálódott a testében az a bizonyos "csoki", merthogy tényleg közel volt az a 13,6-os szerelvény. Mivel nem ismerem annyira a települést, ezért táblán belül talán kicsit lassabban mentem, mint 50 km/h, de sebaj, ismerkedtem a leendő gépemmel. Aztán utólértünk egy másik kamiont, és egy kicsit jobban lemaradtam tőle, már azt nézegetve, hogy hol lehetne egy ívben megfordulni (a megfordulásokkal ugyanis a kisebb motorokkal is bajom volt anno) mert kezdett sötétedni, amikor egy gázadás után ismét csak előttem volt a kamion, órán 120, semmi rántás/rángatás nem jelezte, hogy ennyinél járok, ha nem nézek le az órára, akkor észre sem veszem. Közben elértünk egy olyan helyre, ahol végre úgy éreztem, hogy simán meg tudok fordulni. Simán meg tudtam. Majd elindultunk visszafelé, most már szigorúan figyelve arra, hogy ne lépjem túl a kint megengedett 90-et. Visszaérve a településre viszont, ha nem látom, hogy a srác indexel balra, az utcájukba, akkor simán továbbmegyek. Nna ennyire nem vagyok ismerős a környéken. Közben be is sötétedett. Megálltunk, leállítottuk a motorokat, oszt jött a kérdés az idősebb testvértől, hogy ugye most ülök ilyenen először ugye? Erre jött a válasz, hogy nem, csak régen volt, és jött a szeptemberi élmény ecsetelése. Mikor eljutottam a "cidrizésig" közbeszólt a srác, hogy nem csak nekem, hanem neki is elkezdett remegni a lába, amikor meglátta/hallotta, hogyan indulok. Mindjárt kérdezte is a barátokat, hogy mennyi pénz van nálam, mert mi van, ha összetöröm a próbaút alkalmával. Megnyugtatták, hogy van, meg különben is elvisszük, ha oké. Mit mondjak: nem sikerült teljesen megnyugtatni. Látszott rajt, jobban, mint rajtam. Hozzá kell tennem, hogy a szakállam rendesen összegubancolódott, pedig nem is mentem "gyorsan". Azóta nem egy gumi van benne, hanem kettő, kicsit szorosabbra véve, mint "alaphelyzetben". Jöttek a piszkos anyagiak, előleg otthagyás, satöbbi, mindenről papír, oszt 21-én, hétfőn a hitelkérelem elindítása. A vas ára két és fél évesen 1.690.000,00 HUF kereken, amiben benne van az első bukócső és a táskák. (Folyt. köv?)   | Sandokan | [válasz erre] 2008.06.11 12:06:44 | A következő rész arról szól, hogy hogyan sikerül egy biztosnak és simának tûnő négy nap alatt megkapható hitelt elhúzni egy hónapig.
Megpróbálok tényleg rövid lenni, mert nem akarom saját magamat sem újra felidegesíteni, csak hát így teljes a történet szerintem.
Hétfőn (21-én) elmentünk egy fickóhoz, aki autó behitelezésekkel foglalkozik, de most bevállalta, hogy megoldja ezt a motort is. Tudjátok ez a tipikus az ismerősöm ismerősének az ismerőse. (nem az enyém, hanem az eladóé) (Hozzáteszem, hogy nem őt hibáztatom a dolgok érdekesen való alakulásáért, de azért azt el kell mondanom, hogy adott bele rendesen). Ugye az ár adott: 1,69M. Erre azt mondtam, hogy 400-at minden további nélkül bele tudok tenni, a többi legyen hitel. Emberünk erre azt mondja, hogy Ó, semmi probléma, több, mint 20% meg van, nem ügy, péntekre már nem is lesz a Lacié a motor. Azért én bebiztosítottam magam, volt velem egy cimbi, aki ha úgy adódik beb tudja vllalni a kezességet, mert ugye ez azért mégsem kápés vásárlás. Szerződést írunk, alá, fölé, anyám neve nyóc példányban meg hasonlók. Mivel annyira "tutti" a dolog, ezért nem erőltetem a kezest, gondolván: ha nem kell az csak jó! Pedig minden összevágott, jó időben, jó helyen voltunk, "jó" ügy érdekében. Pasi említi, hogy olyan szerda-csütörtök környékén számítsak a banktól egy teflonhívásra, amikoris úgymond kikérdeznek, hogy tényleg létező hitelkérelmező vagyok-e vagy sem? (aki látott már, szerintem nem kérdőjelezi meg, hogy vagyok-e?) Nna mindegy: első hitelfelvételem, biztos igazuk van a "nálam okosabbaknak" Csütörtökön a vonal végén egy kellemes női hang faggatózik a motor márkájáról, színéről, koráról, ki fogja használni, mennyi a fizetésem, hol és mióta dolgozok, hol és kivel lakok meg hasonjó kérdések. MAjd közli velem, hogy a közvetítő majd felveszi velem a kapcsolatot hamarosan. (Mit mindjak a "kiscsajnak" nagy mákja volt, hogy felvettem a teflont, mert "magánszám" és "nincs szám" címû hívásokat nem szoktam fogadni. Megvan rá a jó okom, hogy miért nem) Ãröm a köbön, siker, egyenesben vagyok! Így éreztem egészen péntek délelőtt 8:40-ig, amikor is felhívott a közvetítő vetítő, és közölte, hogy kellene egy kezes, mert nem tudtam a kis hölgynek céges telefonszámot megadni! MII VAAAN???? Mit nem tudtam neki megadni? Olyat nem tudok megadni, amit nem kérnek! (Ez a "mi van"-tól idáig bőven 100 decibel fölött jött ki belőlem! Csendháborítás 80-tól, ha jól emlékszem)
- Jó! Akkor mondjak most céges számot!
- Nem tudok. Ember! Nem telefonálgatni járok a céghez, hanem dolgozni! He!? Mindjárt visszahívom!
Az az igazság, hogy van kismillió céges szám, mint kiderült nekik a HR-es szám kellett. 10 perc múlva visszahívom, mondom a számot. Visszakérdez: és a kezes? Tudni kell, hogy a Rajmi akit vittem magammal hétfőn, kedden még itthon volt, oszt ment vissza kamionozni, az ilyet pedig nem egyszerû úgy itthon tartani, hogy még "ügyeket" is lehessen intézni. Ezt előadom a fickónak, amiből az következik, hogy csúszik a program. Magyarul még mindig motor nélkül, ráncaim nem épp a legsimább állapotukban.
Addig-addig eljutottunk odáig, hogy van egy mácsik bank, ahol tutti!!! nem kérnek kezest, csak fel kék jutnom Zeg-re, hogy új papírokat írjunk alá. Nem volt egyszerû, de összehoztam. Két nap múlva, azért biztos, ami biztos gondoskodjak egy kezesről. Nna 30-ra összehoztam a kezest. Motor viszont még mindig nincs, pedig egy nagyon hosszú 7Vge jön!
8-án (csütörtök) teflon, elfogadták VÉGRE a hitelkérelmet meg is adják, csak mivel a srác is hitelre vette a vasat, ezért ki kell fizetnie a maradék összegett, és akkor már pálya minden. Újabb hosszú hétvége, vas még sehol, Sandokan meg síkideg! 13, kedd. Probléma a következő, addig nem kapom meg a "pénzt" (én amúgy sem) amíg a gép törzskönyve X banknál van, mert az el kell juttatni az "én bankomhoz". 15-én nem bírom tovább, haverral el a gépért, megdumálom a srácokkal, hogy leteszem az előleg maradék részét, csak hadd vihessem már a vasat, mert már olyan határokon kezdek táncolni, amelyek nem is léteznek. Komolyan! Jó, lóvé, forgalmi egyebek átad, kölcsönadási megír, oszt irány HAZA! Kissé rapszodikus sebességválasztásokkal (mindenhol 70 ) este 9-re haza is érek az új szerzeménnyel. VÉGRE!!! 19-én hívás: ahhoz, hogy az én nevem legyen a forgalmiban, vissza kell adni a régit, ami valamiért két nap, míg megvan. Tényleg rövidítek. 21-től az én nevem szerepel a forgalmiban. Figyeljétek a számokat! Nem gyenge!
(Folytatás és hazaút részletezése egyebekkel köv!) |
  | Sandokan | [válasz erre] 2008.06.13 10:32:33 | Nna, hazaút mi? Ahogy én akkor közlekedtem a vassal az beillik egy kezdő kamionos próbálkozásainak is. Komolyan, egy pótos szerelvény kisebb ívben fordul, mint én az elején a 800-assal. A srác úgy kezdte a dolgot, hogy még elmenne egy búcsúkörre. Jó menj. Előtte dumáltunk, hogy mennyit bír még, ha kigyullad a szegénységjelző? A válasz erre az volt, hogy kábé még 45-50 kilométert. Nk-Pacsa 35 km, tehát bírnia kéne, mert mikor visszaért a búcsúkörről, akkor mondja, hogy na most gyulladt ki a lámpa. Bevállalom hazáig tankolás nélkül? Persze, de csak Kanizsáig, oszt utána már muszáj tankolnom. (Igazság szerint azóta sem tudom, hogy mennyit bírna még utána, mert mindig előbb tankolok, bár 14 liternél többet még nem tankoltam ) Nna tényleg elég rapszódikusra sikeredett a sebességválasztásom hazáig, mert volt ahol 40 (derékszögû kanyarok a faluban, 2 egymás után) utána 70, kint meg nem ment 70-nél jobban, mert ismeretlen is volt a terep (aránylag), meg kezdett már sötétedni. (Bénáskodtam na! ) A haverom, aki kivitt a motorért 1500-ös Intruderrel, osztotta is az észt rendesen, hogy mi volt ez a "nyugdíjasjárat". Ugyanis illen lassan nem ment még. Nna mindent azért én sem hiszek el! Reggel pedig már motorral mentem dolgozni. Az már kicsit jobban sikerült.
Szombaton délelőtt piacon evangelizáció, beértem épségben, megcsodálták a vasat páran, gratuláltak, hogy ismét mobil vagyok (nem vagyok buszhoz kötve). Mondjuk "megimádkoztam" azt, hogy motorom legyen! Nem panaszkodhatok, azt kaptam, amit kértem! (VL800) Szidták páran a gyülekezetet satöbbi. Térjünk vissza a motorozáshoz! 11-kor összepakoltunk, ki-ki ment a saját dolgára, Istentisztelet meg csak du. 4-kor kezdődik rengeteg idő! Gondoltam, akkor közelebbi ismeretséget kötök a vassal, nekiállok a szoktatásnak. Irány a 7-es, balatonkeresztúri körforgó meg vissza, ez kábé 80-90 kilométer oda-vissza. Mit mondjak nyert tapasztalatokban nem volt hiány! Mivel extörzskocsmámnál nem volt épp senki ezért egyedül indultam neki. Közben (már a 7-esen) volt egy-két útépítés/javítás 60-as/40-es tábla, csak hogy szokjam. Az első dolog, amire számítottam is az az oldalszél volt, rendesen terelgeti/tolja a motort arrébb-arrébb. Amire nem számítottam (pedig tanultam róla anno) az a szembejövő kamion menetszele volt. Rendesen mellbevágott, amikor elment mellettem. Azt hittem leszed a motorról, még az első döbbeneten túl sem voltam, már ott is volt a következő (kamionból). A harmadikra már rákészültem, visszanyertem ugyanis a lélekjelenlétemet az előbbi "izzadásból" oszt nem éppen chopperes testhelyzetet véve fel, közelítettem a felsőtestemet a tankhoz, hogy kisebb legyen a légelenállásom. (Jól van na, nemegészen 100 km után azért vannak még új dolgok. Fölötte is különben ) Miután jól kitapasztaltam magam jött a következő meglepi, amihez hozzájárult az ujjatlan kesztyûm is. Történetesen a jobb középső ujjamon egyszercsak szúró/égető érzés, amihez jön még a még mindig lüktető leszakadt fullánk látványa. Na meg az agonizálás, hogy most ezen a szakaszon még csak ki sem tudom húzni. 10 km megtétele után jutottam el odáig, hogy le tudtam lassítani annyira, hogy ki tudtam húzni az akkor már "rég" nem pulzáló fullánkdarabot. (Még jó, hogy nem vagyok rá allergiás.) Határfeszegetés, kamionelőzés közben, tankratapadva 140-nel: konklúzió: a motor még bírná/tudná, én viszont törékeny ember vagyok, sokáig AKAROK élni, úgyhogy nem feszegetünk tovább (elég volt). Körforgó, oszt vissza. Visszafele már úgymond eseménytelennek tekinthető az út, leszámítva az előttem "indokolatlanul lassan" haladókat, a nyomvályúkat, az ésszerû sebességválasztást: értem ezalatt a "motor tudja csak én nem" érzést. Exkocsmánál megállás/motormegmutatás/gyömbérivás/kesztyûvel küzdés (ugyanis "ránőtt" a kezemre, vagy a kezem nőtt bele? Vagy valami ilyesmi. 5 órás (időtartam) Istentisztelet után pedig nyugis hazagurulás ismét sötétben. Még nem értve, hogy mi a baj a töksötétben való motorozástól való "félelemtől". Későbbiekben megértettem, de majd eljutok odáig is. Ez május 17-én volt, hamar beleszagolta(tta)m a benzingőzbe!
(Folytás köv.) |
  | Anita | [válasz erre] 2008.06.13 12:37:50 | | "Ahogy én akkor közlekedtem a vassal az beillik egy kezdő kamionos próbálkozásainak is. Komolyan, egy pótos szerelvény kisebb ívben fordul, mint én az elején" - Ehhez azt tudnám hozzáfûzni, amit egy gépjármû-oktatótól hallottam: "A biciklis a legszélesebb jármû, olyan széles, amilyen magas - ha elesik." Úgy látszik, a motorosokra is érvényes. E jótanácstól vezérelve, amikor autót vezetez, jó nagy ívben kerülgetem mindegyik kétkerekût! | |  |
 | Sandokan | [előzmények]   [válasz erre] 2008.06.13 13:24:05 | | So-so. Ami azt illeti, kissé bizonytalan voltam, mert 267 kilós a drága, oszt tartottam kicsit a döntögetésektől. Most már nem tartok tőle, csak oda kell figyelni, meg ki kell tapasztalni, mert nem egyszerû! Bár én sem vagyok az! Nna kellemes hétvégét! Mindjárt a nyakunkon van! | |  |
 | Sandokan | [válasz erre] 2008.06.16 10:03:02 | Most rövid leszek, nem véletlenül. Pénteken lementem Pacsára egyedül, vasárnap hajnalban pedig hazamentem, szintén egyedül. A két időpont között pedig zajlottak az események. Jók, rosszak egyaránt. A rosszabbak voltak a végén.  Majd ha "lehiggadtam", akkor esetleg előjönnek a jó dolgok is. Egyenlőre ennyi. Nna ez tényleg rövid lett! |
  | Anita | [válasz erre] 2008.07.08 08:15:45 | | Még mindig nem jöttek elő a jó dolgok? | |  |
 | Sandokan | [előzmények]   [válasz erre] 2008.07.14 07:20:58 | Bocsesz! Közben elmentem szabira, legalábbis az utóbbi két hétben cégen és "neten" kívül voltam. Viszont helyettem úgymond senki nem csinálta a "rám" szabott melót, így most kábé két hetes lemaradással szemezgetek. Egyenlőre ugyanis még nem álltam neki aktívan behozni a lemaradást. Ami a kérdésedet illeti: dehogynem. Már lehiggadtam, történtek is szépen dolgok, bár voltak azóta is összeveszések, kapcsolat megszakítás, satöbbi. Bár nem pont a motorozás kapcsán. Ez egy másik irányú téma. Konkrétan hitéleti megtapasztalásaim és lereagálásaim miatt próbáltak "észhez téríteni", de köszönöm szépen, én eszemnél vagyok, bármennyire hihetetlennek is tûnik. Azt meg nem szeretem, ha a tudatlanságot tudásnak tûntetik fel és ez alapján próbálják osztani az észt. Na mindegy, erről egyenlőre ennyit.
Visszatérve (egyenlőre csak) pár szóban a mototrozáshoz. Elérkeztem a 4200. saját kilométer megtételéhez, úgyhogy lesz még mit megosztanom a "nagyérdemûvel". Csak türelmet kell kérnem, mert sajnos nem tudom előbb összehozni a "részletest", mint ahogy utólérem magam. De azt megígérhetem, hogy igyewkezni fogok, hogy mielőbb megoszthassam az újdonsült élményeket! |
|
| Sandokan | [válasz erre] 2008.07.22 12:49:28 | Nna. Mivel az a rendszer, amiben most kellene dolgoznom éppen maga alatt van, ezért jut időm egy kis "szösszenet" idekanyarítására!
Akkor vegyük most a ködben illetve sötétben való motorozást, és az attól való félelmet, ez utóbbit megspékelve egy "kis" esővel, mert (mint kiderült) ez a mindene!
Mivel reggel 6-ra járok "melózni", ezért elkerülhetetlen, hogy reggelente ne hajnalban "kelljen" motoroznom. Így most egyenlőre a ködről lesz szó. Általában 5-kor szoktam indulni (plussz-minusz 10 perc, inkább plussz), mert szeretek kényelmesen odaérni valahova, nem szeretek várni, ebből adódóan "néha" előfordul velem, hogy mégis az utsó pillanatban indulok el. Valamelyik este szakadt az eső, ennek szinte egyenes következménye volt a reggeli köd. Ami nem is lett volna baj, ha nem kezdő motorosként élem meg a vele való találkozást. Annak rendje s módja szerint bepárásodott a plexi, annyira, hogy nem láttam semmit, itt követtem el (mint később kiderült) az első hibát, ugyanis felhajtottam (mármint a plexit). Akik láttatok már rólam képet, azok tudjátok, hogy szemüveges vagyok. Nna a "felhajtás" azt okozta, hogy sikeresen bepárásodott a szemüvegem is. Amikor kissé előretoltam az orromon, akkor pedig még mindig nem láttam, mert a plexit nem tudtam annyira felhajtani, hogy már ne lógjon bele a (nem)látómezőmbe, magyarul a hemüveg fölött és a plexi alatt nem volt semennyi hely sem, így pár km-en keresztül azért voltam kénytelen úgymond vakon vezetni, mert a munkásjárat meg ott nyomult a "hátsómban" ezerrel. (nna jó: szédületes 40-45-tel, mert nem voltam többre képes, mert ez tûnt a "látásviszonyoknak" megfelelő sebességnek) Úgy álltam meg a liszói elágazónál, hogy megláttam jobb oldalt egy sötétebb foltot, nna az volt a buszmegálló bódé. Nemcsak én, hanem szerintem a buszsofőr is fellélegzett, hogy "eltakarodtam" végre az útjából. Motor leállít, sisak levesz, lencse/plexitörlés mintha az életem múlna rajta (múlik is). Aztán szédületes 2 (igen kettő) kilométer megtétele után ismét megállás és az előbbi mûveletek megismétlése, annyival kiegészítve, hogy a nagy köd miatt az elakadásjelzőt is bekapcsoltam biztos ami biztos. A városban szintén tejköd fogadott, de ekkorra már elposszant az agyam, meg a lustaságom is közbelépett gondolom, mert úgy döntöttem, hogy jó lesz nekem úgy is, hogy a lehajtott plexit az ujjatlan kesztyûvel elkzdem törölgetni lesz, ami lesz alapon. Láss csodát lett valami. Elkezdtem látni! (nem, tényleg nem a köd kezdett el oszlani) Itt a nálam okosabbak belehozhatnának a történetbe egy kis fizikát (ami én nem tudok 100%-ban megoldani) és elmesélhetnék, hogy a bőrkesztyûm és a plexi súrlódásának köszönhetően kívülről ugyan egyértelûen tisztult a "kép", de belülről még fokozta az "(át)láthatatlanságot" a tüdőmből felszökő pára (kilélegzés formájában) belülről nyomja az plexit, ami a törölgetésből felszabaduló "hő" hatására belülről is tisztul. Nem tudom konkrétan megmagyarázni, hogy ez tényleg ezért van-é így, de azt vettem észre, hogy mûködik. (Na ez volt az áltudományosság látszattya) Nna ezek után a köddel már legközelebb megküzdök valahogy.
Múltkor írtam, hogy még nem volt tiszta, hogy különböző fórumokon miért írják mindig, hogy kissé tartanak/félnek a sötétben való motorozástól. "Ãrömmel" jelenthetem, hogy most már tudom. Mondjuk ehhez hozzátartozik, hogy ezt szakadó esőben sikerült megtapasztalnom és állíthatom, hogy annak ellenére, hogy autóval nemegyszer voltam hasonló szituban, azért ez minőségileg is más. Nem elég, hogy ázol-fázol, de még a szembejövő tompítottja is reflektornak tûnik, és nincs már hova félrenézni, mert lassan nincs már mit nézni. Ilyen esetben volt, hogy szédületes 40-nel vagy lassabban voltam kénytelen haladni, ugyanakkor szívem szerint többel mentem volna, mert már alig vártam, hogy hazaérjek. Na itt kicsit recegtem, hogy ebből hogy jövök ki, mert valamiért akkora volt a szembejövő forgalom este 9 után, amilyet már régen (és akkor sem motorral ) láttam. Meg még a motor is csúszkál, hát nem az az abszolút biztonság érzés. Ennek ellenére sem útáltam meg az esőt, csak most már jobban a helyére tudom tenni. Mondhatom, hogy még mindig szeretem az esőt, de jobban napközben, mert akkor valamiért nincs kint (rajtam kívül) annyi idióta az utakon.
A fentebb leír szitut feldobtam egy motoros fórumon, aholis azt a választ kaptam, hogy ha nem elég jó a kesztyûm az "ablaktörlő" szerepére, akkor szerezzek be/tartsak magamnál vagy a kormányra csavarva egy szarvasbőr rongyot és akkor tutti nem lesz ilyen és ehhez hasonló problémám.
Mára ennyi! |
  Nna itt következő hozzászólást lehet, hogy nem fogod érten, legalábbis az elejét, volt közben Anitával egy kis (pozitív értelemben vett) szócsata, amire utaltam a köv. hozzászólás elején, csak nem tartozik szorosan ide, ezért utólagos engedelmeddel kihagyom.   | Sandokan | [előzmények]   [válasz erre] 2008.07.28 07:32:48 | Mivel (szerintem) csak két lehetőség van, ezért nem is kell "tudnom", hogy számodra mi derült ki. Velem általában ez van, vagy az egyik vagy a másik verzió. Most hétvégén például (Somogyudvarhelyen egy repülőmodell és veteránmotor bemutatón/találkozón) "utamba akadt" egy magát sajnáltatni akaró, ugyanakkor parancsolgatni, másokat leuralni akaró erősen skizoid "szagú", magát exkommandósnak beállító "figura", aki nem értette, hogy én miért nem magázom őt, mert ő leszerelt őrmester és mint ilyen nekem feljebbvalóm. Már majdnem eljutott odáig, hogy "sírjon" a vállamon, de amikor közöltem vele, hogy Istent tegezem ő pedig ettől nagyon távol van, s ezek után még jól "oda is mondogattam neki", hogy jó lenne, ha már végre eldöntené, hogy mit is akar, akkor már ott tartott, hogy legszívesebben megszurkálna, meg különben sem hisz Istenben és nem is vallásos. Erre csak azt tudtam neki mondani, hogy akkor meg ne sajnáltassa magát, mert ha nem akarja letenni a terheit Jézus elé, akkor nem is tudja. Egyik mondatában azt mondta, hogy ő volt a felelős két társa haláláért, a másikban meg azt, hogy ők hibáztak. Közben meg büszke arra, hogy ő elitkatona volt (légió), és nem értette meg, hogy ez miért nem mindenkinek életcél. Az meg aztán abszolút nem tetszett neki, hogy nem értettem vele egyet és ezt még meg is mertem mondani az "őrmester úrnak". Mutattam neki egy megoldást, de nem akart vele "élni", aztán meg még ő volt megsértődve. Hja, hiába: az igazság mindig fájdalmas, de nem mindig az a jó, ha csendben végighallgatjuk az embert, mert sajnos sokszor azt érjük el a meghallgatással, hogy megerősítjük a "hülyeségeiben". Ez bizonyosodott be újra ezen a hétvégén is. Ja meg az volt még a legnagyobb probléma, hogy én hogy tudok örülni/nevetni/mosolyogni amikor neki mekkora "világrengető" problémája van, amit önmaga generált önmagának (meg talán még az elfogyasztott alkohol mennyisége). Mondtam neki, hogy én le tudtam tenni a terheimet, nem cipelem magammal őket, erre mondta az egyik motoros ismerős, hogy ezek a dolgok, amiket a srác előadott nem is egy motorostalálkozóra valók. Különben is mindenki otthonhagyja a problémáit ilyenkor. Hát igen: valaki otthon valaki pedig végleg el hagyja a gondjait! Mára egyenlőre ennyi voltam. Emberünk az elutasítás tipikus alapértelmezését mutatta be, nem tetszett, hogy nem tudtam segíteni rajt, de mindenkin nem lehet, csak az "élőkön"!
Hazafele viszont egy jót motoroztunk! |
|
